Blog

Csutor „Edem” Ádám

1985 – 2010

 

2010. Július 16.-án eltávozott Ő… Ma reggel 5 kor kaptam a hírt, hogy testét megtalálták 8 km-re Rakamaztól. Sokunk szívében örökké fogsz élni…

 

Ismertem őt hét vagy nyolc éve. Sokat buliztunk együtt. Jártuk Ózd koszos kocsmáit. Végig aludtunk néhány lépcsőházat. Letapostunk pár kilométert együtt. Ő sem az a fajta volt, aki meghőkölt, ha arról volt szó, hogy,,le kell menni kutyába.” Sokszor elege volt a világból, de mégis egy jó lelkű mosolygós figura volt a barátok között. Előttem, van az arca, ahogy vigyorogva az ő jellegzetes karmozdulataival belép a füzesbe és felkiált ENTOMBED!!!!

 

2003-ban kiagyaltuk, hogy elmegyünk Zalaegerszegre dolgozni. Neki volt 200 Ft-ja. Nekem volt pár szál cigarettám. Elindultam a vonattal Ő Kazincbarcikán szállt föl és ezzel a lendülettel le is vágott minket a kalauz. Bevártuk a következőt. Ez a kaller jobb arc volt.

Mondtuk neki: ,, Jó napot kívánok. Arról lenne szó, hogy dolgozni mennénk. Jegyünk nincs de személyi igazolványunk van.” Meg is kaptuk az A5 –ös első osztályú jegyet (így hívtuk a büntetést) irány a Déli Pályaudvar. Na onnan tovább Zalaegerszegre semmi sem ment.

Szépen berendezkedtünk az aluljáróba kartondobozra a többi hajléktalan közé.

Másnap reggel beérkezett Csabka és Peti barátunk. Folytattuk utunkat.

Felvételi után bent dekkoltunk a Zónában (Egerszegen volt kocsma). Kb aznap lett egy állandó 20-30 fős társaságunk. Hamar befogadtak minket. Adamet is szerették nagyon.

Emlékszek az elején egy két hétig csak a behűtött vizet néztük a frigóban. Mikor megkaptuk az első előleget úgy romboltunk be a TESCO ba mint a sivatagi vándor az oázis vizébe. Egy közeli játszótéren, ahogy illik rúd párizsi és egybe az egy kilós kenyér. Mit érdekelt minket, ki mit gondol? Éhesek voltunk… Aztán irány a Zóna ugye. Így ment ez nálunk akkor. Vagy túl tele volt a has vagy éheztünk. De tudtunk élni. Aztán egy idő után ahogy jöttünk úgy mentünk. Szarakodtak a fizetéssel és mi ugye nem ingyen dolgozunk. Megvettük az első osztályút ugye és irány haza. Millió dolog lenne még, de megtartom kis saját emléknek.

 

Kedvenc történetem tőle. Egy gömörözés alkalmával mesélte.

Adam: Tegnap este felszálltam a Pesti buszra csak volt egy kis szitty ( be voltam rúgva) aztán nem sikerült leszállni Arlóban. Népstadionnál ébredtem fel. Reggelig mászkáltam és kéregettem haza útra. Félútig meg is lett a jegyem ára. De most már fel vagyok készülve.

Mondtam neki: ,, Nem alszol be a buszon?

Adam: A faszt, raktam be szendvicset.

Ez ott akkor nagyot ütött…

 

Imádlak ember! Biztos, hogy nem felejtelek el soha. És azt sem, hogy nem sokkal azelőtt, hogy megtörtént a baj még magamhoz öleltelek, mikor találkoztunk és megbeszéltük, hogy valamelyik hétvégén összefutunk néhány sörre. Sajnos úgy néz ki majd máskor és máshol,de összehozzuk.