Blog

Sok minden történik mostanába, és nem minden olyan mint a mesébe! Elterveztünk 1 nyarat és jó formán semmi nem lett belőle! Vígasztal, hogy Vele lehetek és amíg együtt vagyunk boldog vagyok! Tovább fokozza a hangulatot anyám betegsége, ami miatt ideges, minden baja van és az is rajtam csattanik! Persze. Öcsém szinte sosincs itthon a hülye haverjaival lóg valahol. Apám meg a német francia határon melózik a merci gyárba. Tök jó lenne minden, ha a cég is fizetne nekik normálisan, mert hol nem kapnak fizut, hol csak félhavit kapnak meg.
Érdekes...
Tele voltam tervekkel, álmokkal, vágyakkal, akartam. Lehet túl önző voltam!? Pedig csak Vele akartam lenni, és nyomorúságos 19 évemnek a legszabb nyarát akartam megélni. De nem baj, hisz tudjuk a dalszöveg is így szól: "Nem baj hisz az élet egy hatalmas habos torta, belenyomják a pofádba és belezúznak a porba..."
Lehet, hogy így van! Nem lesznek koncertek, fesztiválok, kirándulások külfödre és belföldre. De megtanulom beérni kevéssel is, hisz abból is tudok kihozni valait! Ez a 7 nap amit velem volt a Párom, azt hiszem sok mindenre döbbentett rá.
Nagy ügy? Eléggé! Mikor eltervezel valamit, hogy úgy lesz! Kitalálsz mindent! már szinte érzed a zsigezeidbe azt, hogy ott vagy és áttéled! Akkor dől össze minden! Erre 1 újabb dalszöveget idéznék! "Ne tervezz előre úgysem lesz semmi belőle, az élet úgyis mindent vissza kér..."!  Tökre igaz nem? Melózni kellene! Pénz nincs, mert apám kint alig kap, anyám minimál béren dolgozik, és most a betegsége miatt táppénzen van. Keressek melót, matek bukással? Pótvizsga és pótérettségi kell még. Jah és persze a felkészítő tanár, hogy ki is legyen fizetve!?
Az egyetem lehet nem jött össze, de azt hiszem van más amibe beletudok vágni! Anyám Pápán volt, és ott nézték a kórházba, hogy mi lehet a baja. Cellbe voltunk az állomáson Szandival, ment haza. Anyámat láttuk és behívtuk a váróba, úgyis elbúcsúztak meg minden. Felhozott egy ötletet, és igazából csak néztünk vagyis én biztosra mondom, hogy néztem rajta! Katonaság! 2009 nyarán katona akartam lenni! Elég durva szakításon voltam túl (a csaj a legjobb haverommal csalt meg és Veszprémi Utcazenei napokon derült ki) ezért jelentkeztem a veszprémi toborzóba. A célom az volt, hogy kivigyenek Afganisztánba vagy Koszovóba és ott agyon lövessem magam. Szerencsére nem így lett! Januárra hívtak vissza, hogy ha minden stimmel akkor mehetek a 14 hetes kiképzésre Szentendrén. 2009 szeptemberének vége és októberének eleje! Azthiszem mindent megváltoztatott. -nehéz így írni, hogy az ember a könnyeivel küzködik, de hát ez van- Meg ismertem MetallicAngelt, és hát igen. Az ismerkedésből más lett! 2009 október 17-én reggel találkoztunk Székesfehérváron! Onnéttól kezdve már nem akartam katona lenni, csak Rá vigyázni és szeretni! 9 hónap telt el azóta! Sok minden volt, jó is és rossz is! És a mai nap... Anyám elhatározta, hogy nem kalauz, nem újságiró és nem teszter, hanem katona kell, hogy legyek! Sok minden máshogy alakult a mai nappal kezdődően! Azt mondják, hogy a "kezdet vége, a vég kezdete"! Ez mind szép és jó! De milyen vég az, ami egy bizonytalan kezdetet ad? Egy kezdet ami elősegítheti az életem és Kicsimmel közös jövőnk alakulását! Nem mondom, hogy könnyü lesz, mert tudom, hogy nem lesz az!
Kicsit sem!
Az idő, a pénz az anyagi helyzetek és az, hogy Ő elmegy tanulni én meg bevonulok?
Lehetséges, hogy szétfog minket szakítani!? Emberből vagyok! Akármennyire bunkó, paraszt, utálatos, szemét, köcsög, topa, állat is tudok lenni emberből vagyok! Más lehet könnyebben veszi vagy venné ezt! De én nem... Túl érzékeny vagyok mindenre ami így érint. Túl sok mindenkit veszítettem már el! Régen írtam az első blogjaim között, hogy 1 hónap alatt halt meg 5 barátom autó balesetbe. Életem többi részébe, ami kiválthatta, hogy így reagálok mindenre és taknyos óvodás módjára 20 éves fejjel is tudok sírni, mások szerint szégyen! Én máshogy gondolom! Amíg nem lárja senki a gyengeségem és azt, hogy igen én tudok gyenge is lenni addig nem érdekel! De ha látja más is, az már nekem szégyen és rombolja a büszkeségem. Szánalmasnak és kis taknyosnak érzem magam olyankor!
Tegyük fel, hogy elmegyek és katona leszek! Nem lesznek könnyü napok, hetek, hónapok, évek! Nem merek bízni semmibe, csak abba a szerelembe amit érez irántam! Mondjuk azt, hogy elmegyek katonának, és ez azzal jár, hogy még ennél is kevesebbet látom mint most! Nem lesznek olyanok mint suli idő alatt, hogy pénteken mentem és vasárnap este jöttem haza. Talán olyan se lesz mint most, hogy 12 nap külön, és 6-7 nap együtt!
Félek...
Nem az bánt, hogy kiképzés, meg ilyen szarok, hisz van már kiképzésem! Túl fogom élni és megfogom csinálni, és büszkék lesznek rám! Sokkal jobban félek attól, hogy a kapcsolatunk nem fogja kibírni!
Mihez kezdek majd nélküle?
Azt, hogy most itt vagyok és ennyi mindent elértem mind mind Neki köszönhetem!
Anyám helyett anyám volt és helyette is nevelt illetve nevel most is! Még csak álmodni sem merek olyanról, hogy jövő. Félek tőle! Nem tudhatom mit hoz!
De bízom abba, hogy amikor bevonulok és haza találok Ő ott lesz nekem akkor is amikor majd állok Vele szembe és azt mondom Neki a kapuba "Szia Édes, megjöttem..."!
Még sok idő van addig, és sokszor küzdök a könnyeimmel mikor a szemébe kell néznem. Semmi nem biztos, főleg a mai világba nem az! De egy valami mégis, (sőt az lehet, hogy tényleg az) én ott leszek Neki, és Vele szeretnék lenni! Még akkor is ha sokszor mikor felteszi azt a kérdést és nem válaszolok rá. Ő azt hiszem tudja, hogy miért nem, csak nem szeretnék beszélni róla!
Minden rendben lesz oké?
Nem, nem oké. Mert tudom, hogy semmi nem rajtunk kettőnkön múlik! Az élet az, ami majd eldönti, hogy annyiszor összetört szíveink egybe forrhatnak e egyszer.
Sajnát magamból indulnék most ki: 20 éves leszek! Túl sok mindent éltem át és éltem túl! Örömöt, bánatot, fájdalmat mindent! Még 1 ember elvesztése nekem egyenlő lenne azzal, hogy soha többé nemtudnék fel kelni a földről. Tudom, hogy hülyeség amit mondani fogok! De ha Őt elveszítem majd 1x akkor soha többé nem szeretnék többet csajozni! Ő nem tudja, de én úgy álltam a kapcsolatunkhoz mindig, hogy én nagyon szeretem (ha nem látszott akkor is) és szeretni is fogom mindig Szandit! Hűséges, kitartó, néha kegyetlen bunkó voltam Vele! Lehet, hogy Ő nem velem akarja leélni az életét, és erre nem is kényszeríthetem! Amiket szerettem volna megadni Neki, amiket megígértem sem tudtam megadni. Nagyon szégyeltem miatta a pofámat, és sokáig szégyelltem elötte, hogy csóró vidéki pank gyerek vagyok! Idővel persze ez változott! De amit Tőle kaptam azt soha senki és semmi nemtudta és nem is fogja tudni pótolni!
Szerelem első látásra a miénk, és az idő az a 9 hónap és annak történéseo egyre jobban össze csiszoltak minket, és olyan dolgokat vittem véghez amiket sosem hittem volna, hogy egyszer sikerülhet majd! Az életet, a reményt és a kitartást nem magamtól generálom mint mások! Nekem Ő adja! Anno ALL IN taktikát játszottam, hogy mindent 1 lapra és ha bukok mindent ha nyerek mindent! Változott ez bennem! Azt mondta, ez nem jó, mert ez csak hátráltat! Máshogy állok mindenhez azóta!  Elég csak két gyönyörű égszin kék szemébe néznem és mindent elárulnak. Nála otthonra találok, és karjai közt tudom nem érhet baj, mert óv engem és vigyáz rám!
Nem fogok hazudni sem Neki se magamnak és Nektek sem!
Félek...
Félek, mert nem tudom mit hoz majd az ősz!
Úgy érzem magam mint valami élő halott. Legbelül reszketek és nemtudok máson gondolkozni, csak azon, hogy mi az, mi az a megoldás ami mindkettőnknek jó!?
Nem jutok semmire, és csak könnyezek ami tőlem mindig is távol állt és nagyon ritkán láttak úgy! Néha nagyon jól esne kisírnom magam a vállán, mert tudom, hogy Ő megértené és megtudna vígasztalni. De sose merem megtenni! Mikor kérdezi, hogy jól vagyok e, és mondja, hogy ne picsogjak mindig azt mondom jól vagyok! Magam sem tudom pontosan miért teszem. De egy nőnek egy igazi belevaló tigris kell aki megtudja végeni, és mindig kemény határozott. Nem 1 fostos kismacska ami csak nyávogni tud és rinyálni.
Köszönöm Neki, hogy mellettem van, és, hogy idáig velem együtt küzdött! A továbbiakban is és a történtek után is amit a 9 hónap hozott számomra és számunkra!
Szeretnék Vele együtt küzdeni a továbbiakban is a nagyvilág szemete ellen!
Kicsit megkönnyebbültem, hogy ezt letudtam írni, de alig pár órája ment haza! Máris nagyon hiányzik...  
Köszönöm, hogy Vagy nekem!
És kérlek, küzdjünk együtt tovább, szeress úgy mint eddig, kérlek bocsásd meg az eddigi bűneimet!
Küzdjük végig ezt is ami/amik most jönnek!

Szandi, mindennél jobban szeretlek!