Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a tudás és még sok más így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szig
etet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt a Szeret segítségért imádkozott. A Gazdaság egy luxushajón úszott el a Szeret mellett. Ő megkérdezte: -Gazdaság el tudnál vinni magaddal? -Nem nem tudlak! A hajómon sok aranyat ezüstöt viszek itt nincs már hely számodra! Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget aki egy csodaszép hajóval közlekedett: -Büszkeség, kérlek! Eltudnál engem is vinni? -Nem Szeretet nem tudlak elvinni! Itt minden tökéletes és te esetleg árthatnál a hajómnak! Hát a Szeretet megkérdezte a bánatot is aki éppen előtte hajózott el: -Bánat kérlek vigyél el magaddal! -Oh Szeretet! Én olyan szomorú vagyok de egyedül kell maradnom a hajómon! A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt hogy meg se hallotta a Szeretet kérését. Hirtelen megszólal egy hang: -Gyere Szeretet én elviszlek téged! Aki megszólalt az egy öregember volt. A Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek az öreg elment. A Szeretet úgy érezte sokkal tartozik neki ezért megkérdezte a Tudást: -Tudás megtudod mondani ki segített nekem? -Az IDŐ volt- mondta a tudás. -Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt: Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
A hozzászólás-űrlap megjelenítése/elrejtése